Itt az alkalmas idő – Egyházmegyei közgyűlés
Megtartotta éves közgyűlését a Szatmári Református Egyházmegye, amelyen a reformáció emlékévére való visszatekintés mellett aktuális, jövőt érintő kérdésekről is tárgyalt a 81 jelenlevő lelkipásztor, gondnok, valamint presbiter.
A Láncos templomban Vinczéné Pállfi Judit, a Királyháhómelléki Református Egyházkerület missziói előadó tanácsosa hirdette Isten szavát a csütörtöki közgyűlésen Pál Apostol Rómabeliekhez Írott Levele 14. részének 7-től 9-ig terjedő igeversei alapján: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a halottakon, mind az élőkön uralkodjék.” Hallva ezt az Igét, fel tud-e használni minket Isten az Ő ügyére? Ehhez szükségünk van az Istennel való kapcsolatra, annak éltetésére és folytonosságára. – szólt az igehirdető.
Az igehirdetést követően Boga Ferenc egyházmegyei főjegyző megállapította, hogy a közgyűlés határozatképes, majd Puskás Csaba az egyházmegye főgondnoka helyezett el igei gondolatokat a megjelentek szívére: „Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét! Mert ő mondja: Alkalmas időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja! Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk hiteltelenné ne váljék.” (2Kor 6,1-3) Csodálatos hír az, hogy Isten munkálkodik, a vele való kapcsolatot és a közös munkálkodást nem jó halasztani. Ugyanakkor az Ige alapján a főgondnok elmondta, hogy életünkön is meg kell látszódjék az Istennel való kapcsolatunk.
Király Lajos esperesi jelentésében az időről szólt, több szempontból is körüljárva a témakört, akkor, amikor az egyházmegye visszatekint és előre néz az időben. A 2017-es esztendő a Reformáció Emlékévének 500. évfordulója volt. Az egyházkerületi, egyházmegyei és egyházközségi rendezvények sokasága színes visszatekintést, de ugyanakkor jövőbeli terveket is felmutatott az ünneplők előtt. A város központjába felvonuló közel 4.000-es létszámú gyülekezet nemcsak igehallgatóként, de úrvacsorázó és ünneplő közösségként élte meg a ritkán adatott élményt. – mondta az esperes. A presbiteri és diakóniai képzések beindítása, diakóniai munka, a fejlődés lelkiekben és anyagiak szempontjából azt mutatja, hogy jövője is van az egyházmegyének. Az esperes köszöntete mondott mindenkinek, aki szolgált az elmúlt esztendőben, majd zárásként elmondta: “Törekedjünk arra, hogy az alkalmas időt, melyet Istentől kaptunk ajándékba, ki- és felhasználjuk.”
Az egyházmegye létszámát tekintve elmondható, hogy sok esztendő után nem csökkent, hanem nőtt: 2016-ban 20.358, míg a tavalyi évet 20.364 lélekkel zárta az egyházmegye.
Kiss József egyházmegyei főjegyző is köszöntött, ezt követően pedig elfogadták a különböző szakelőadók, missziói munkások jelentéseit, majd több aktuális ügyről is tanácskoztak: például megszavazták azt, hogy ezentúl önálló ifjúsági lelkipásztora legyen a Szatmárnémeti Református Gimnáziumnak és másodlelkésze a Németi Református Egyházközségnek. Ősztől várhatóan betöltésre kerülnek ezek az állások. Ugyanakkor olyan ügyek megoldása is körvonalazódik, amely évtizedek óta stagnálnak, váratnak magukra. Eljött erre is az alkalmas idő. Sokan igyekeztek elmondani, megosztani különböző véleményüket, elgondolásukat a felvetődő témákkal kapcsolatban, melyre adódott is a lehetőség. A vitás esetek, – olykor az ügyek fontosságát is alátámasztó paprikás hangulatú, – áttárgyalása után a 90. zsoltár első versével záródott a Szatmári Református Egyházmegye éves közgyűlése, megvallva, hogy Istenben bíztak eleitől fogva, s ezt teszik ezután is.
